Mindenki találkozott már azokkal a mondatokkal az életében, általában elég gyakran, hogy “majd holnap nekiállok”, “majd reggel összedobom” illetve a személyes kedvenc a “ráérek arra még” (ha hosszabb felkészülést igénylő feladatról van szó). Természetesen másnap, harmadnap vagy következő hetekben rájövünk, hogyha csak egy vagy két esetlegesen három órával/nappal előbb elkezdjük akkor a feladat simán teljesíthető lenne, de így elindul a kapkodási mechanizmus és fele annyi idő alatt összedobjuk.

Történetesen, ha olyan szemszögből nézzük, akkor megspóroltuk a fele időt az életünkből ami tiszta haszon mivel tölthetjük a szeretteinkkel (Barát/barátnő, család, kutya, macska, alvás stb.). A másik szemszög már kevésbé biztató mivel, az utolsó pillanatban elkészített dolgok esetében megjelenik a stressz faktor nagy mértékben, otthon idegbetegek leszünk amíg el nem készül,ami nem túl egészséges se számunkra, se a környezetünk részére. Ezenfelül természetesen általában romlik a teljesítmény minősége, mivel fele annyi ideje van az embernek kitalálni, hogy mégis milyen tartalmat helyezzünk bele a feladatba.

Leggyakoribb öngenerált problémák, illetve gondolat ébresztő szösszenetek:

“Nem tudom, hogy hogyan kezdjek neki..”

Később tudni fogod, hogyha most nem nézel utána avagy nem kezdesz el rajta filozofálgatni?

“Éppen nincs időm erre, mert kisebb problémám is nagyobb ennél”

A mai felgyorsult világban 10 percen belül kapunk 5 emailt, 3 telefon hívást, 2 smst és 8 messenger üzenetet (a füstjelekről még nem is beszéltem). Esetlegesen, ha ezeket tudjuk mellőzni egy kisebb időre és a saját gondolatainkba tudunk férkőzni, nem pedig mások problémáiba burkolózni akkor hipp-hopp kész lehetünk a kitűzött feladatkörrel!

“Pite ez a feladat…”

Az élet bármely területén megeshet velünk, hogy egy teendőnk túl könnyűnek ítéljük ezáltal halogatjuk és a végén túl kevés időt hagyunk rá… avagy még sem bizonyosul olyan könnyű feladványnak!

“Nem hiszem, hogy képes vagyok rá”

Rengeteg illetve megannyi alkalommal előfordul az emberrel, legalábbis szerintem, hogy kételkedik magában. Amit nem feltétlenül neveznék problémának, inkább ösztönző erőnek, ha képes az ember ezt a fázist áthidalni és ezáltal egy kiemelkedő teljesítményt nyújtani!

Remélem, ha nem is teljes megoldást, de pár elgondolkodtató pillanatot megéltek a cikk olvasása során!