Hatalmasat robbant a Marvel új üdvöskéje a Fekete Párduc a mozikban. A film bevételei alapján olyan jól muzsikál, hogy második heti bevételével az Ébredő Erő mögött van, és a Marvel filmek között is csak a Bosszuállók 1-2 utasítja maga mögé. Elmentünk hát megnézni.

Az összesen két fehér bőrű színész aki “tartósan” jelen van a vásznon az Andy Serkins, Ulysses Klaue szerepében valamint Martin Freeman, Everett Ross ügynök szerepében. Meg kell jegyezni mindkét színész alakítása kiváló. Serkins karja vesztett (Ultron kora) nem kicsit őrült fegyverneppere viszi a film elejének a hangulatát, míg Freeman hidegvérű CIA ügynöke néha csak az arcizmaival is képes történeteket mesélni.

A stáb többi része mind afroamerikai vagy afrikai. A színészek, a kamerások, a forgatókönyvírók. Mindenki. Ezzel egyedülálló stábot alakítottak ki hollywood történetében, és bár a média túloz azzal hogy ez az első szuperhős film aminek nem fehérbőrű a főhőse (ellenpélda: Penge, Hancock), az biztos, hogy egyedi az alkotás.

A filmről szerencsére több ponton is lehet jót szólni teljes spoilerveszély nélkül. A színészi játék kiváló, Michael B Jordan lazasága és eszméi erős szimpátiát ébresztenek annak ellenére, hogy ő a “főgonosz”, Chadwick Boseman pedig olyan afrikai akcentussal hozza le az egész filmet ami miatt érdemes a feliratos változatra beülni (és nagyvonalúan eltekinteni a magyar fordítók olyan bakijaitól, mint a “Defend Position” fordítása “védeni a pozíciót”-ra).
A film látványvilága lenyűgöző. Wakanda egy olyan modern elemeket hordozó városként jelenii meg előttünk amelyben a törzsi hagyományok is aktívan jelen vannak. Ez igaz a ruhákra, szertartásokra, és az egész filmre. Színes, él, lüktet. Kifejezetten érdekes volt például Forest Whitakert (Ébredő erő) egyik percben teljes arcfestésben és törzsi ruhában, aztán egyszerű köntösben látni. A zene remekül festi alá a filmet, nagyon jó arányban keverve itt is a modern elemeket a hagyományos törzsi dallamokkal. Az egész egyensúlyt teljesen eltalálták.

De ami nélkül egy film nem lehet jó az a történet, és ezt is kiválóan hozza a film. A motivációk érthetőek, és megérthetőek, a konfliktusokat valósnak érezzük, és a rendező volt olyan bátor, hogy komoly társadalomkritikát, és aktuálpolitikai vélemény nyilvánítást fogalmazzon meg wakandán keresztül, T’Challa herveg mondatain át. Így a filmnek komoly üzenete is van. Elbújhat egy erős, virágzó és fejlett nemzet a saját falai mögé, vagy fel kell vállalnia képességét arra, hogy ha jobbá teheti a világot, akkor jobbá is kell tennie, megosztani erőforrásait és tudását azokkal akiknek a legnagyobb szükségük van rá. Heavy….

T’Challa herceggel és a wakandai néppel az Avengers: Infinity Warban találkozhatunk ismét. Addig pedig, hogy ajánljuk-e ezt a filmet? Maximálisan!!!